Bianca Weijers Tüss
„Mitől lenne férfimunka? Hiszen folyamatosan nők vesznek körül.”
Szöveg: Bert Roozendaal
Fénykép: Roozworks en Mitch Weijers
Női sofőr egy 25,25 méteres EcoCombi kormánya mögött. Megszokott látvány Skandináviában. Már Hollandiában is büszkék lehetünk egyre – aki viszont nem ért egyet a női tehergépkocsi-vezetőket gyakran megbélyegző „szokatlan” kifejezéssel. „Mitől lenne férfimunka? Hiszen folyamatosan nők vesznek körül.” Ennek részben az az oka, hogy Bianca Weijers egy tehergépkocsit vezet a Kruidvat gyógyszertárlánc számára munkáltatója, a Cornelissen nevében.
„Azt mondják, hogy mindig a női sofőrök kapnak először segítséget. De a vörös rúzzsal és a szőke göndör fürtökkel nem sokra megyek, amikor megjelenek a raklapszállítóval” – mondta nevetve. „Hiszen az üzletvezetőnek, aki aláírja a dokumentumokat, ugyanúgy szőke fürtjei vannak, nem beszélve a rúzsról!”
Bianca Weijers Tüss (34) férje, Paul szintén tehergépkocsi-vezető, továbbá két gyermekük van. „Nagyon hektikus tud lenni, ha két sofőr van a családban” – állítja Bianca. „Egészen fiatal korom óta érdekeltek az autók, ráadásul utcai versenyzésben is részt vettem. „Halálos iramban” – ennek a mottónak éltem. Volt egy Honda CRX-em, amely akkoriban egy vagyonba került. Annak az autónak köszönhetően találkoztam Paullal.”
Annak ellenére, hogy apja tehergépkocsi-vezető volt, Bianca kezdetben nem akart a nyomdokaiba lépni. „Egy furgonnal kezdtem, aztán gondolkodtam el a futárkodáson. De erre nem volt lehetőség, mert úgy tűnt, hogy mindenki futár szeretne lenni. Ekkor tettem le a nehéz tehergépjárművekre vonatkozó jogosítványt, és elkezdtem fuvarozni az építőiparban és a teherszállítási ágazatban. Nyolc évvel ezelőtt csatlakoztam a Cornelissenhez, és azóta is náluk dolgozom.”
„Az 5:30-as indulás azt jelenti, hogy egy kicsivel tovább alhatok!”
A mai napon Bianca fia, Mitch (6) is vele tart az úton saját gyermekülésében a nagy DAF-ban, amelyhez két B-double városi pótkocsit csatlakoztatnak. „A hátfal beragadt és meg kellett nyomnom egy gombot, hogy anyu a munkáját végezhesse” – mondta büszkén. „Mitch gyakran kísér el az utakon. A lányom, Sterre még túl fiatal” – magyarázza Bianca. „Heti három napot dolgozom, Paul pedig ötöt. Mindketten ugyanannál a vállalatnál dolgozunk. Paul szabadnapja hétfőn van, ekkor én vezetem a tehergépkocsiját. Pénteken és szombaton mindketten dolgozunk, ilyenkor édesanyám vigyáz a gyerekekre. Sokan nem így képzelnek el egy átlagos családot. Gyakran hajnali 2:30-kor kell kelnem, mert a műszakom általában 3:30-kor kezdődik. Néha csak 5:30-kor indulok – ez azt jelenti, hogy egy kicsivel tovább alhatok!”
Bianca soha nem tartja megterhelőnek a munkáját. „Egy nő simán képes elvégezni ezt a munkát. Vegyük például ezt a DAF-ot: nincs szükség kézi váltásra, könnyen kormányozható, és az ülés akkor is tökéletes, ha nem túl magas az ember. Gyorsan hozzá lehet szokni az EcoCombi vezetéséhez. A kézbesítési cím elérése a városban gyakran valódi kihívás jelent. Néha az utcán kell kirakodnom. Ha egy parkoló autó áll a rakodási területen, mindig lefényképezem, arra az esetre, ha a rendőrök érkezéséig elhagyná a helyszínt. Soha nem lehetünk elég óvatosak, ha a kerékpárosokról van szó. Néhányuk olyan manővereket hajt végre a tehergépkocsi körül, amelyektől görcsbe rándul a gyomrom.”
„Ha azt hiszi az ember, hogy mindent kívülről fúj, akkor miért nem ennek megfelelően cselekszik?”
Bianca leginkább az EcoCombi vezetését kedveli. „Csodálatos érzés, amikor egy ilyen hatalmas jármű pontosan azt csinálja, amit szeretnék. Persze óvatosnak kell lennünk egy körforgalomban, vagy befordulni egy kanyarban a négy különböző forgáspont miatt. Kezdetben nehezen tudtam betolatni a rakodóállomásig. Az EcoCombi-óráim során egy pótkocsit vontató dobozos furgont vezettem. Sokkal könnyebb, mint két városi pótkocsit csatlakoztatni. Szóval az első hét nagyon nehéz volt. Komolyan mérlegeltem, hogy bedobom a törölközőt. Arra gondoltam, hogy soha nem leszek képes erre. Különösen azért, mert egy ilyen nagy tehergépkocsi mindig komoly forgalmi akadályokat okoz, és ilyenkor szinte mindenki meg akarja mondani, hogyan vezessük. Ne foglalkozzunk azzal, ahogyan a kollégák ránk néznek. Ekkor valóban nem segít, ha nők vagyunk. De mindig azt mondom: „Ha azt hiszi az ember, hogy mindent kívülről fúj, akkor miért nem ennek megfelelően cselekszik?” Egy hét után belejöttem. Most már én fújom kívülről, hogyan kell csinálni, és nem ők.
Mi a helyzet a ki- és berakodással? „A Kruidvatnál raklapokat használnak görgős konténerek helyett. Nagyban megkönnyíti a dolgomat, mert van egy elektromos raklapszállítóm – így nem fáradok el a rakodásban. Minden nő számára szívesen ajánlom a tehergépkocsi-vezetői pozíciót, aki egy menő munkát keres és ki akar tűnni. Sajnos én viszont nem tudok igazán kitűnni, mert olyan kevés férfi dolgozik a Kruidvatnál!”
